A magyar jogászság történelmünk korábbi időszakaiban, hivatásának gyakorlása mellett mindig jelentős közéleti tevékenységet folytatott, és legjobbjai az első sorokban küzdöttek a nemzet felemelkedéséért vagy megmaradásáért; mikor, mi volt éppen időszerű.

Mint országunkban annyi minden, az utolsó negyven évben ez is gyökeresen megváltozott. Tudjuk, hogy ezért a jogászság nem hibáztatható, hiszen negyven esztendővel ezelőtt minden feltétele megszűnt annak, hogy a társadalom beleszóljon sorsának alakulásába, és ez a helyzet - az 55-56-os időszaktól eltekintve - a nyolcvanas évek közepéig lényegében változatlan maradt .

Az 1956-ban elemi erővel felszínre törő ellentmondásokat a 60-as évek közepére restaurált hatalom - az ellentmondások lényegét nem érintve - úgy kísérelte meg feloldani, hogy gazdasági, kulturális és szellemi téren utat nyitott az egyéni ambíciók érvényesülés-ének és a magánszféra keretein belül elismert bizonyos szabadságokat, a közéletben viszont kíméletlenül elfojtott minden, a struktúrán kívülről érkező kez-deményezést.

Napjainkra a politikai-uralmi viszonyok látványosan megváltoztak, a kényszerű kompro-misszumon nyugvó korábbi társadalmi közmegegyezés felbomlott.

Mindez a felszínen úgy jelentkezik, hogy az egyre mélyülő gazdasági válság közepette, a külső-és belső erőforrások kimerítését követően, a hatalom nem képes biztosítani a társadalom számára a tisztességes megélhetés feltételeit, süllyed az életszínvonal, megjelenik a munkanélküliség, - másrészt a társadalom beleszólást követel sorsának alakításába.

A korábbi politikai-uralmi viszonyok megváltozását jelző megnövekedett társadalmi aktivitás azonban nem csupán logikus válasz arra a tényre, hogy a hatalom a maga részéről nem teljesíti vállalt kötelezettségét, hanem a szisztéma lényegét érintő bizalmi válság kifejeződése.

A 60-as és a 70-es években ugyanis még élt a remény a társadalomban, hogy a látszólagos társadalmi béke keretei között a hatalom, tudományos módszerének segítségével, végülis megvalósíthatja a közösség érdekeit szolgáló elképzeléseit, és a gazdaságot, valamint az egész társadalmat irányítva, a fejlődés egyre magasabb szintjére vezetheti az országot.

Ma már mindenki tudja, hogy a kikényszerített "társadalmi béke" alkalmatlan terepe a fejlődésnek. Nincs olyan tudományos módszer, amellyel biztos választ lehet adni a felmerülő kérdésekre, nem létezik olyan csoport, amely az igazság letéteményese, egyetlen politikai vezetés sem lehet meg aktív társadalmi támogatás és ellenőrzés nélkül, és ami a legfontosabb, nem vezethet eredményre olyan kísérlet, amely a gaz-daságot és az egész társadalmat mintegy kívülről próbálja igazgatni.

A ma már tarthatatlan, de negyven éven keresztül alapjában változatlan politikai berendezkedés törvényszerűen vezetett a jogszabályok inflációjához és devalválódásához, ami mellesleg elsődleges oka a jogászság társadalmi szerepe leértékelődésének is.

A jelenség két irányban mutatkozott meg. Egyrészt mértéktelenül elszaporodtak a sokszor ellentmondó részletszabályok, amelyeket a különböző szintű vezetés eszközként használt az élet minden területét behálózó szabályozási igénye kielégítésére. Másrészt az elvileg legfontosabb törvényt, az Alkotmányt, a politikai vezetés, a ténylegesen kialakított uralmi viszonyokkal és saját valóságos törekvéseivel ellentétes, de általánosan pozitívnak elfogadott értékek /néphatalom, demokrácia, állampolgári alapjogok/ propagandisztikus deklarálására használta.

Természetes, hogy a méltóságán aluli szerepre kárhoztatott jog értéke a társadalmi megítélés szerint is a minimumra csökkent.
Sem a hatalom képviselőitől, sem az egyszerű állampolgároktól nem várható a jog tisztelete, ha a törvényekben "biztosított" jogelvekkel ellenkező valóságot tapasztalnak, amelyben nem érvényesülnek az Alkotmány védelme alá helyezett emberi jogok.

Ugyanakkor a társadalom és a gazdaság öntörvényű mozgását elfojtó voluntarista irányítás saját eredménytelenségére a jogszabályok állandó változtatásával reagált, ami azt a látszatot keltette, hogy a jogszabályok rosszak, holott a feladat volt megoldhatatlan.

Az elmúlt húsz év kudarca nem egy adott vezetés alkalmatlanságát, hanem a vállalkozás lehetetlenségét bizonyítja. A feltételek adva voltak. A társadalom teljes egészében átengedte o játékteret a gazdasági-politikai vezetésnek, a nyugat nem fukarkodott a hitelükkel. Az eredmény ismert: adósságunk összege meghaladja azt a kárt, ami - mai értéken számítva -Magyarországot a II. világháború során érte, miközben országunk a harmadik világbeli államok szintjére süllyedt vissza. Napról-napra nő a távolság, amely hazánkat a fejlett országoktól elválasztja. Történelmi zsákutcában haladunk. Végzetes lehet az egész nemzet számára, ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani, ez pedig csak gyökeres politikai változással lehetséges.

A változás megkezdődött: a végveszélyben megmozdult a társadalom. Egyszerre vagyunk valaminek a végén és valaminek a kezdetén. A helyzet kritikus. Ilyenkor különösen fontos a tisztánlátás, a világos beszéd és a pontos fogalmazás.

A század utolsó évtizedeinek meghatározója az elektronika és a számítástechnika fejlődése által kiváltott új ipari forradalom, valamint a szabadság és az emberi jogok eszméjének térhódítása. A két folyamat egymást erősíti és hosszabb távon kölcsönösen feltételezi.

A huszonnegyedik órában vagyunk. Az igazi változás elkerülhetetlen és halaszthatatlan. A változás neve: demokrácia.

A demokrácia a mindenki számára lehetséges teljes emberi élet egyik feltétele és ezért önmagában érték. Korszakunkban ezen kívül a demokrácia a technikai és anyagi fejlődés, a szellemi és kulturális haladás egyetlen lehetséges kerete is. További halogatása és félmegoldások keresése kettős tragédiához vezethet: egyrészt a nemzet végképp elszakadhat a fejlődés vonulatától, másrészt az elégedetlenség beláthatatlan kimenetelű, véres erőszakba csaphat át. Nincs fontosabb feladat, mint e kettős tragédia megelőzése.

A feladat megvalósításában részt kell vállalnia a társadalom minden rétegének, de a jogászságra, - hagyományos politikai kultúrájánál és hivatása természeténél fogva - különös felelősség hárul.

Bízunk benne, hogy a politikai vezetés - a végveszélyt felismerve - őszintén hajlandó a társadalommal együttműködni és a hatalmat megosztani.

A szavak azonban önmagukban semmit sem jelentenek. Ne feledjük: a reformretorika a 70-es évek elején éppen a reformellenes erők felülkerekedésének elkendőzésére szolgált. A szavak mögött ma is megférnek az ellentétes célok.

A politikai hatalom napirendre tűzte a jogrendszer átalakítását, amely alapja lehet egy demokratikus jogállamnak, ahol a törvények tisztelete, a jogszabályok rangja, a jog érvényesülése általános és elvitathatatlan.

Ilyen jogrendszer kialakítása elképzelhetetlen a jogásztársadalom egészének aktív részvétele és ellenőrzése nélkül.

Ahhoz, hogy a jogászság történelmi szerepét betölthesse, egy olyan független fórumra van szükség, ahol a különböző vélemények az öncenzúra torzítása nélkül szabadon kifejeződnek és a nyilvánosság által ellenőrzött egyenlő feltételek mellett megmérettetnek, ahol a szakmai felkészültséget és tisztességet, a társadalomnak elkötelezett igazmondást nem szorítja béklyóba a besorozottság, az anyagi érdek, az érvényesülési vágy, a hivatali tekintély és a megalkuvás.

E gondolatok jegyében hívjuk életre a Független Jogász Fórumot azzal a céllal, hogy időről-időre megvitassuk a legfontosabb társadalmi, politikai problémákat, köztük a készülő törvénytervezeteket.

A Fórumnak nincs szabályzata és szervezete, nincsenek tisztségviselői. A rendezvények nyilvánosak, azokon bárki megjelenhet és minden jogász hozzászólhat a felmerülő kérdésekhez. Törekvésünk, hogy korlátozás nélkül felszínre kerüljön mindenfajta vélemény, és ha a Fórum valamiben állást foglal, az a jogásztársadalom valódi álláspontját fejezze ki.

Tanácskozásainkra a hivatása gyakorlásától visszavonult és a leendő jogászokat is teljes jogú résztvevőként várjuk.

Szívesen veszünk a Fórum munkájára vonatkozó minden javaslatot, és örömmel fogadjuk a közreműködést a szervezésben. Tevékenységünkkel elő kívánjuk segíteni, hogy a jogászság minél teljesebb információt kapjon napjaink társadalmi változásairól, és a változó társadalmat is informálni kívánjuk a jogászok közéleti tevékenységéről.

Meggyőződésünk, hogy a demokratikus Magyarország csak a társadalom egészének aktív közreműködésével teremthető meg. A Fórum elősegítheti, hogy a jogászság ennek során ne csak a felülről érkező kezdeményezések szakmai végrehajtója, hanem a valóságos társadalmi igények megfogalmazója és képviselője is legyen.