(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)

Ott vagyok az 1988-as esztendő nagy demonstrációin, az erdélyi falurombolás és a dunai vízi erőmű elleni tüntetéseken. Elmegyek Nagy Imre jelképes sírjának avatására a párizsi Pére-Lachaise temető negyvennégyes parcellájához. Az MDF fórumain a Jurta Színházban ugyanúgy részt veszek, mint a Szabad Kezdeményezések Hálózatának néhány rendezvényén. Ügyvédi irodám falát ’81 tavaszától a Szolidaritás vászonnaptárja díszíti, amelyet a „Kilencek” költői csoporthoz tartozó Kovács Istvánnal közös, lengyelországi utunkról hoztam haza. Zakóm hajtókáján a Duna Kör kék kitűzőjét viselem, s a Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és Mécs Imre által létrehozott, illegális Független Jogvédő Szolgálat által küldött ügyeket ingyen intézem.

Megütközéssel olvasom, hogy Bányász Rezső kormányszóvivő még 88 márciusában is úgy nyilatkozik, a kormány nem ismer Magyar Demokrata Fórum nevű szervezetet. Egyetértek a népi-nemzeti ellenzék vezérével, Csoóri Sándorral, hogy a nemzeti szocializmus rövid időszaka után a „nemzetietlen szocializmus” évtizedei következtek, és osztom a polgári radikális Tamás Gáspár Miklós kételyeit, vajon lehet-e a „bolsevik kutyából demokratikus szalonna”. S kezdettől fogva furcsállom, hogy ebből az egész forrongásból a jogászság kimaradni látszik. Holott a magyar progresszív mozgalmakban a jogászok mindig is meghatározó szerepet játszottak. A hatalmi rendszer átalakítása pedig nem kis részben jogi munka, amit aligha lehet rábízni a hatalom jogászaira. Nagyon tisztelem az írókat, költőket, filozófusokat, szociológusokat, de jogászokra mindenképpen szükség lenne.

A hatalmon lévők meg akarják akadályozni, vagy legalábbis el akarják odázni a rendszerváltozást. Ez természetes, hiszen ez az érdekük. Látszatintézkedéseket hoznak a változások jegyében, azért, hogy a lényeg ne változzék. Az emberekkel el kell hitetni, hogy itt és most a jogállam építése folyik. De a jogász nem csak a törvény szövegét látja, hanem az értelmét is. Létre kell hozni egy fórumot, ahol a hozzám hasonlóan gondolkodó jogászok szabadon megfogalmazhatják politikai véleményüket. Egy szervezetet a rendszerváltozásért tenni akaró, a rendszerhez nem kötődő jogászokból. Egy független jogász fórumot. Egy ilyen szervezet segítheti, gyorsíthatja a rendszerváltozást. Leleplezi a hatalom mesterkedéseit, s muníciót ad a többi ellenzéki szervezetnek. Az MDF-től a Hálózatig…

Az már világos, hogy mit kell csinálnom, és azt is sejtem, hogy a tervet hogyan fogom megvalósítani. A kézenfekvő minta: az MDF létrejötte. Lakiteleken a hasonlóan gondolkodó emberek meghívásával szerveztek egy tanácskozást, az ott jelenlévők elfogadtak egy nyilatkozatot, azt Pozsgay segítségével nyilvánosságra hozták. Ennek alapján kibontakozott egy mozgalom, s mára az MDF szervezetté alakult. Ha van egy nyilatkozat, amit hozzám hasonló gondolkodású jogászok elfogadnak, azt valamilyen módon nyilvánosságra tudom hozni, útjára indulhat a Független Jogász Fórum. Elkészítem hát a nyilatkozatot, amit Felhívásnak nevezek el. A lakásomra meghívom azokat, akikről úgy gondolom, hasonlóan gondolkodnak, mint én.

Kiosztottam a Felhívást, összefoglaltam, hogy milyen elvek alapján működne a Független Jogász Fórum. Azt kellene kitalálnunk – mondtam – hogyan indítsuk útjára a szervezetet. Végül abban maradtunk, hogy mindenki összeállít egy listát azokból a jogászokból, akiket érdemes lenne megszólítanunk, meghívjuk őket egy gyűlésre, ahol a Felhíváshoz csatlakozók életre hívhatják a Független Jogász Fórumot.

Közben az egyik hétvégén Lakitelekre is elmentem. Úgy gondoltam, hogy azokat a jogászokat, akik beléptek az MDF-be, érdekelheti a kezdeményezés. Lezsák Sándornak elmondtam, hogy egy független jogászfórumot akarunk szervezni, s erről az MDF jogász-tagjait szeretnénk értesíteni. Megkértem, tegye lehetővé, hogy átnézzem a tagnyilvántartást. Tagnyilvántartás ugyan még nincs, mondta Lezsák, de vannak jelentkezési lapok, azokat átnézhetem. Megkeresi a fiát, hogy segítsen nekem.
 
A következő összejövetelen összegezzük a meghívottak listáját, majd ismertetem a meghívó levél szövegét, amelybe belefoglaltam a Felhívás legfontosabb megállapításait. Úgy korrekt, ha mindenki tudja, milyen rendezvényről van szó. S ennek alapján döntse el, hogy eljön-e, vagy sem. Végül heten írtuk alá a meghívó levelet. És 1988. november 5-én, az ELTE Pollack Mihály téri épületének Tükörtermében százharmincöten csatlakoztak a Felhíváshoz, és ezzel létre jött a Független Jogász Fórum. 1988. november 27-én megtartottuk első érdemi tanácskozásunkat, 1989. január 14-én pedig alapszabályt fogadtunk el, és a Független Jogász Fórum tagsággal rendelkező társadalmi szervezetté alakult.

Tagjai különböző szakágazathoz tartozó jogászok voltak. Egyetlen kivétellel. Szabó Sándor első érdemi tanácskozásunkon, a Jurta Színházban jött oda hozzám. Elmondta, hogy nem jogász ugyan, de számára ez a szervezet a legszimpatikusabb, szívesen csatlakozna. Belépőnek hozott egy nagy fehér molinót, piros betűkkel ráírva: Független Jogász Fórum. Attól kezdve minden rendezvényen ez a molinó volt a fejünk felett. Alapszabályunkat pedig úgy fogalmaztuk, hogy ne csupán jogászok és joghallgatók lehessenek a tagjaink. Egyébként majdnem lett egy orvosunk is, aki a Tükörterembe még eljött, de aztán tisztáztuk a félreértést. Lezsák fia volt a hibás, az, aki az emdéefbe jelentkezők közül segített kikeresni a jogászokat, és a sok doktor közé egy orvos is belekeveredett…