(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
A Független Jogász Fórumot ez idő tájt már számon tartják. Nemcsak a Fővárosi Bíróságon, ahol az egyesülési törvénynek megfelelően bejegyezték a szervezetet, s nem csupán a Belügyminisztérium III/3-as csoportfőnökségén, hanem ellenzéki körökben is. Ezért kapunk meghívást a március 15-i közös ellenzéki rendezvényeket előkészítő megbeszélésekre, amelyeket öt szervezet, az MDF, az SzDSz, a Bajcsy Zsilinszky Baráti Társaság, a Kisgazdapárt és a Fidesz hívott össze. Több alkalommal találkozunk a Kisrabló étteremben, ahol megbeszéljük a közös ellenzéki demonstráció minden részletét.
Közben persze a hatalom sem tétlenkedik. Egyenként tárgyal az ellenzéki szervezetekkel. Március első napjaiban Fejti György, a nagyhatalmú kábétitkár a TV-híradóban naponta megjelenik, hol az MDF-fel, hol az SzDSz-el, vagy a kisgazdákkal. A legszebb az, amikor a szocdemekkel találkoznak, mert ők még elvtársazzák is egymást. Reális a veszély, hogy az ellenzéki szervezeteket – mielőtt megmutathatnák magukat – a hatalom szépen „magába kompromittálja”. Hiszen az emberek azt látják a tévében, hogy ezek itt egyezkednek a fejünk fölött, mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti, egyik se jobb a másiknál.
Így érkezünk el március 15-hez, amikorra több mint negyven független szervezet – köztük a Jogászfórum, még mellékszereplőként – megszervezi a közös ellenzéki ünneplést. Százezres tömeg hömpölyög végig a városon, miközben a Múzeum kertben a hivatalos ünnepségen tíz-tizenöt ezren, ha voltak. A napnál is világosabb: az ellenzéki szervezeteket többen támogatják, mint a hatalmon lévőket, feltéve, hogy képesek egymással összefogni. Este, amikor hazaérek, elkezdem fogalmazni a Független Jogász Fórum felhívását az Ellenzéki Kerekasztal létrehozására.
A választmány kéthetente ülésezett. A soron következő ülés március 17-én volt. Bevittem a felhívást, mindenki egyetértett. Azzal is, hogy az idő sürget, ezért március 22-re konkrét meghívást kell küldenünk a legfontosabb szervezeteknek, amelyek körét is meghatároztuk.
Ezek után egyetlen probléma maradt: hova szóljon a meghívás. A Gössert ugyan szeretjük, de egy Ellenzéki Kerekasztal folyamatos működtetésére alkalmatlan helyszín. Végül az ELTE Jogi Kara Büntetőjogi tanszékének könyvtára mellett döntöttünk. Feleségemnek Kutrucz Katalinnak ugyanis oktatóként kulcsa volt a tanszéki könyvtárhoz. (Ha valakinek, akkor neki aztán valóban „kulcs-szerepe” volt az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttében.)
A március 15. és 22. közötti hét nap meglehetősen mozgalmas volt. Az egyes szervezetekkel informálisan is egyeztetni kellett. A legnagyobb gond az MDF és az SzDSz közötti ellentét. Elsőnek Bíró Zoltánt az MDF első emberét hívom fel, aki kategorikusan kijelenti, nincs szükség semmiféle ellenzéki kerekasztalra. Én se azt mondom, hogy kerekasztalra, de valamiféle egyeztetésre, válaszolom, amiben mi szívesen közreműködnénk. Majd meglátjuk, mondja, de nem nyugtat meg igazán.
Tudom, hogy Bíró Zoltán népi baloldali gondolkodású és Pozsgay Imrével – akinek kulturális minisztersége idején főosztályvezetője volt – kiváló kapcsolatot ápol. Csak nem úgy képzeli a jövőt, hogy Pozsgay fogja vezényelni az átalakulást, az MDF támogatásával? Lehet, hogy arra szánja a Magyar Demokrata Fórumot, amelybe én is beléptem, hogy a népi-nemzeti irányba forduló kommunista párt segédcsapata legyen? Aztán elhessegettem magamtól a gondolatot, de a rossz érzés nem múlt el nyomtalanul.
A szabad demokratáknak szombaton volt az első küldöttgyűlésük. Ott várakoztam a színpad mellett, amikor az ülést vezető Mécs Imre rám szólt: Most van egy kis szünet, gyere és olvasd fel a felhívásodat. De siess, mert jön a következő napirendi pont, tette hozzá. Hallgattam rá, és szinte elhadartam a szöveget, amely ennek ellenére lelkes fogadtatásra talált. Kis János javaslatára az SzDSz csatlakozott a felhívásunkhoz.
Ez fontos részeredmény, de nem javítja kezdeményezésünk esélyeit a Magyar Demokrata Fórumnál. Náluk még mindenképpen rá kell erősíteni a meghívásra. Elmegyek a Corvin-térre, a HITEL szerkesztőségébe, ahol az MDF elnöksége rendszeresen ülésezik. Ott téblábolok, amikor Für Lajos kijön az előtérbe. Odamegyek hozzá, mondom, küldtünk szerdára egy meghívót, remélem, hogy jönnek. Hallottam, hogy az SzDSz-nél felolvastad a felhívásotokat, mondja anélkül, hogy a kérdésre válaszolna. Nem szeretjük az ilyen fejünk fölötti kezdeményezéseket. De Lajos, vetem közbe. Hiszen én is emdéefes vagyok. Tényleg? – kérdezi csodálkozva. Majd meglátjuk, mit tehetünk, teszi hozzá, szemmel láthatóan megenyhülve.
Végül minden szervezet eleget tett a Független Jogász Fórum meghívásának, és március 22-én a büntetőjogi tanszék könyvtárában létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt.