(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)

Történelmi szerencse, hogy Bíró Zoltánék Szabad Györgyöt küldték az első ülésre. Végül is az ő megfogalmazása tette egyértelművé, hogy 1989. március 22-én a büntetőjogi tanszék könyvtárában nem egy akármilyen kerekasztal, hanem egy ellenzéki kerekasztal jött létre. Amikor a szöveget a résztvevők egyhangúlag elfogadták, és a szavazás eredményét kihirdettem, mindenki lelkesedett. Abban a meggyőződésben fejeztük be a tanácskozást, hogy létrejött az Ellenzéki Kerekasztal, bár magát a megnevezést csak a következő ülésen kiadott nyilatkozatban használtuk először.

Akkor még senki sem gondolhatta, hogy ez a politikai ellensúly rákényszeríti majd a hatalmat arra, hogy három hónap múlva, egyenrangú félként leüljön tárgyalni az Ellenzéki Kerekasztallal a demokratikus átmenetről. Hogy további három hónap múlva, szeptember 18-án megszületik a megállapodás a szabad választások törvényi feltételeiről. S hogy egy évvel az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte után megtartják az országgyűlési választásokat. Azt pedig végképp nem gondolhatta senki, hogy a Bíró Zoltánék mögött az MDF-ben akkor még legfeljebb a másodhegedűs szerepét játszó Szabad György lesz az Országgyűlés elnöke, aki a szabadon választott parlament első ülésén az országgyűlés egészének nevében tehet hitet az 1956-os forradalom célkitűzéseinek megvalósítása mellett.

Április 14-i ülésén a Kerekasztal Tölgyessy Pétert bízta meg azzal, hogy Sólyom Lászlóval együtt készítsen egy MSzMP-nek írandó levél-tervezetet, amelyet a következő ülésen megvitatunk. Tölgyessy ugyan jelzi, hogy a levél szövegét a határozattal összhangban Sólyom Lászlóval egyeztette, mégis elég nyilvánvaló, hogy mindazt, amiről vitatkozunk, saját szellemi termékének tekinti.

Ehhez képest elég nehezen viseli, hogy minden bekezdéshez, sőt minden mondathoz vannak észrevételek. Különösen akkor, amikor Szabad György veszi kezébe az anyagot. Érdeklődéssel nézem a szituációt. Jobbra tőlem Szabad, aki javítgat a szövegben, balra Tölgyessy, aki vörösödve, izzadva figyeli. Szabad mellett Csurka, aki Tölgyessyt méregeti. Figyelj, mondom a mellettem ülő Bártfaynak. Szerintem Csurka most arra gondol, Tölgyessyt mindjárt megüti a guta, s akkor egy szabad demokratával kevesebb. Ehhez képest mi történik? Csurka átnyúl az asztalon, ráteszi a kezét Tölgyessyére és így szól: Nyugi Péter, ha az ember politikai szöveget ír, azt szétcincálják. Hát ilyen volt az Ellenzéki Kerekasztal. Legalábbis az első három hónapban…

Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti érdemi tárgyalásokat előkészítő megbeszéléseket az MSZMP bő két hét elteltével egyoldalúan megszakította. A Központi Bizottság május 8-án nyilatkozatot adott ki, amelyben felmelegítette az április 8-án kudarcba fulladt sokszereplős úgynevezett „Nemzeti Kerekasztal” gondolatát, és javaslatával megkereste az egyes szervezeteket, köztük az Ellenzéki Kerekasztalban tömörült szervezeteket is.

Az Ellenzéki Kerekasztal ezt követő ülésére az SzDSz kész javaslattal érkezik. A lényeg: az MSZMP azzal, hogy az Ellenzéki Kerekasztallal megkezdett előkészítő tárgyalásokat figyelmen kívül hagyva visszatért a boldog-boldogtalant magába foglaló „kerekasztal” gondolatához és javaslatával közvetlenül kereste meg az EKA szervezeteit, felrúgta a tárgyalóasztalt. Ezt az eljárást az Ellenzéki Kerekasztal visszautasítja és szervezetei nem hajlandók részt venni az MSZMP által kezdeményezett tárgyalásokon.

Szabad György egyetért azzal, hogy az MSZMP által tett tárgyalási javaslat az Ellenzéki Kerekasztal feldarabolására irányul, s ezért elfogadhatatlan. Ugyanakkor kifejti, hogy a KB nyilatkozatnak vannak pozitív elemei is, például az, hogy elismeri a szabad választások szükségességét. Boross Imre ehhez hozzáteszi, hogy negyven évet élt meg ebben a rendszerben és most hallotta először a kommunistáktól, hogy elfogadják a szabad választások gondolatát. Ezt mindenképpen értékelni kell.

Én arra koncentrálok, hogy azt tegyük világossá, az EKA negligálását nem valami sértettség okán kifogásoljuk, hanem azért, mert létrejöttét a demokratikus átalakulás fontos állomásának tekintjük, az MSZMP KB nyilatkozata pedig ebből a szempontból visszalépés. Az Ellenzéki Kerekasztal egysége tehát nem öncél, hanem a demokratikus átalakulás eszköze. Ezt az előterjesztők ugyan lényegtelennek tartották, sőt emlékezetem szerint Magyar Bálint egyszer még a „hülyeség” kifejezést is használta, végül a gondolat mégis bekerült az állásfoglalásba, mégpedig hangsúlyos helyen, utolsó mondatként. Indításként pedig a Szabad György által képviselt gondolat: örömünket fejeztük ki, amiért az MSZMP magáévá tette az EKA álláspontját, hogy a demokratikus átmenet csak szabad választások útján valósítható meg,

Most, hogy mindezt felidézem, úgy vélem, ezen az ülésen valami megváltozott bennem. Továbbra is rokonszenveztem ugyan az SzDSz és a Fidesz radikalizmusával, támadt egy hiányérzetem, miközben nagyon is megértettem Szabad György, vagy akár Boross Imre óvatosságát. Ők sok mindent megéltek már, amit mi nem. Óvatosságuk mögött nem határozatlanság vagy megalkuvás, hanem felelősségtudat van. A liberálisok pedig valahogy úgy gondolkodnak, hogy megpróbáljuk, reméljük sikerül, de ha nem, akkor annyi… Nem nevezném ezt felelőtlenségnek, csak egy másfajta attitűdnek. S a két különböző politikai magatartást a legtöbb esetben sikerült összhangba hozni. Így a kétfajta hozzáállás végül is jól kiegészítette egymást.

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy három hónap alatt sikerült rákényszeríteni a kizárólagos hatalom birtokosait, hogy szabad választásokat tartsanak, és ezek feltételeit a kezdetben „lesajnált” Ellenzéki Kerekasztallal, mint egyenrangú partnerrel 1989. június 13-án megkezdett tárgyalásokon közösen dolgozzák ki.