Múltidéző
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Megütközéssel olvasom, hogy Bányász Rezső kormányszóvivő még 88 márciusában is úgy nyilatkozik, a kormány nem ismer Magyar Demokrata Fórum nevű szervezetet. Egyetértek a népi-nemzeti ellenzék vezérével, Csoóri Sándorral, hogy a nemzeti szocializmus rövid időszaka után a „nemzetietlen szocializmus” évtizedei következtek, és osztom a polgári radikális Tamás Gáspár Miklós kételyeit, vajon lehet-e a „bolsevik kutyából demokratikus szalonna”. S kezdettől fogva furcsállom, hogy ebből az egész forrongásból a jogászság kimaradni látszik. Holott a magyar progresszív mozgalmakban a jogászok mindig is meghatározó szerepet játszottak. A hatalmi rendszer átalakítása pedig nem kis részben jogi munka, amit aligha lehet rábízni a hatalom jogászaira. Nagyon tisztelem az írókat, költőket, filozófusokat, szociológusokat, de jogászokra mindenképpen szükség lenne.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Az ELTE Pollack Mihály téri épületének tükörterme 1988. november 5-én – a nevem napján – zsúfolásig megtelt. Az ülésen történteket híven megőrizte a Sípos Árpád ügyvéd kollégánk által készített videó felvétel, továbbá egy titkos ügynök munkájára támaszkodó „Napi operatív információs jelentés”.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Végül heten írtuk alá a levelet. Akik velem tartottak, mindannyian sikeres emberek voltak. Könnyen és jól éltek, a rendszer nem zavarta köreiket. Kiváltságos helyzet, biztos, kiszámítható jövő. Aztán egyik pillanatról a másikra kockára tették az egzisztenciájukat. Korábban távol tartották magukat a politikától, most egyszerre belecsöppentek a közepébe. Karriervágy a későbbiekben sem vezette őket, de a szolgálatot nem utasították el, s volt, aki egy időre ügyvédi tevékenységét is felfüggesztette. Amikor a meghívólevelet aláírták, pontosan tudták, milyen kockázatot vállalnak. Nevüket adták egy szervezkedéshez, amely bizonyára felkelti majd az állambiztonsági szolgálatok érdeklődését. Ebben nem is tévedtek! A Független Jogász Fórum már 1988. október 31.-én szerepel a Belügyminisztérium III/3. osztály „Napi Operatív információs jelentésében”.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
A Független Jogász Fórum 1988. november 27-én vált egyértelműen ellenzéki szervezetté. Nem csupán az elfogadott állásfoglalások, hanem önmagában a tanácskozás helyszínének következtében is. A Jurta Színházban tartotta nagyhatású rendezvényeit a Magyar Demokrata Fórum és itt ülésezett néhányszor a Szabad Kezdeményezések Hálózata is. Azzal, hogy első nyilvános megjelenésünknek a Jurta volt a helyszíne, egyértelműen pozícionáltuk magunkat. Megüzentük a többi ellenzéki szervezetnek, a jogászságnak és a szélesebb nyilvánosságnak is, hogy az ellenzék részének tekintjük magunkat.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
1989. március 15-én százezres tömeg hömpölyög végig a városon, miközben a Múzeum kertben a hivatalos ünnepségen tíz-tizenöt ezren, ha voltak. A napnál is világosabb: az ellenzéki szervezeteket többen támogatják, mint a hatalmon lévőket, feltéve, hogy képesek egymással összefogni. Este, amikor hazaérek, elkezdem fogalmazni a Független Jogász Fórum felhívását az Ellenzéki Kerekasztal létrehozására.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Bármilyen későre nyúlt is a tanácskozás, a Vén Diák még nyitva van. Bártfayval beülünk, s rendelünk egy üveg bort. Felidézzük az ülésen történteket. Amikor már csak ketten maradunk, s a székek felkerülnek az üresen hagyott asztalokra, Bártfay megfogalmazza, amit mindketten gondolunk. Azt hiszem, mondja, ma dőlt el a rendszerváltás. Az MSZMP-nek nem sikerült feldarabolnia az Ellenzéki Kerekasztalt…
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Csaknem bizonyos, hogy az Ellenzéki Kerekasztal alakuló ülésén még nem működött a lehallgatás. Valószínűleg nem volt idejük, hogy megszervezzék. A második üléstől kezdve azonban folyamatosan lehallgattak bennünket. Az erről készült jegyzőkönyvek ugyan áldozatul estek az iratmegsemmisítéseknek, a „Napi operatív információs jelentésekben” azonban mindez nyomon követhető. És ezeket a jelentéseket Grósz Károlytól kezdve Pozsgay Imrén keresztül Fejti Györgyig, minden pártvezető kézhez kapta. S ha részletes tájékoztatást kért, ennek aligha lehetett akadálya.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Érdeklődéssel nézem a szituációt. Jobbra tőlem Szabad, aki javítgat a szövegben, balra Tölgyessy, aki vörösödve, izzadva figyeli. Szabad mellett Csurka, aki Tölgyessyt méregeti. Figyelj, mondom a mellettem ülő Bártfaynak. Szerintem Csurka most arra gondol, Tölgyessyt mindjárt megüti a guta, s akkor egy szabad demokratával kevesebb. Ehhez képest mi történik? Csurka átnyúl az asztalon, ráteszi a kezét Tölgyessyére és így szól: Nyugi Péter, ha az ember politikai szöveget ír, azt szétcincálják. Hát ilyen volt az Ellenzéki Kerekasztal. Legalábbis az első három hónapban…
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Azt, hogy június 13-án, a szabad választásokhoz szükséges törvényekről szóló tárgyalások nyitó plenáris ülésén én tegyek szándéknyilatkozatot az EKA nevében, Szabad György javasolta. Indoklásként hozzátette, ha bárki más lenne a szószóló, az valamelyik szervezetet a többiek elé helyezné. A Szabad Demokraták Szövetségét képviselő és az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében fontos szerepet játszó Magyar Bálint élénken tiltakozott, mondván: a Független Jogász Fórum, mint szervezet nem is vesz részt a tárgyalásokon, ami egyébként igaz volt. Majd, amikor Szabad kitartott javaslata mellett, gúnyosan megjegyezte: Ilyen alapon a Cserhalmit is megkérhetnénk, hogy olvassa fel a beszédet. Cserhalmi György volt az, aki március 15-én a televízió épülete előtt felolvasta az ellenzék tizenkét pontját.
Bár rólam volt szó és én elnököltem, nem tudtam megállni, hogy közbe ne szóljak: Úgy gondolod Magyar Bálint, hogy ez politikailag azonos súlycsoport? Azért az talán jelent valamit, hogy az Ellenzéki Kerekasztalt a Független Jogász Fórum hívta életre.
A Független Jogász Fórum a rendszerváltozás időszakának meghatározó szervezetévé vált azáltal, hogy kezdeményezte az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttét, és három hónapon át koordinálta is az EKA működését, képviselője vezette a Kerekasztal üléseit.
1989 elején még senki sem gondolta volna, hogy a zsigeri ellentétekkel megosztott ellenzék három hónapon belül – egy alig ismert, százegynéhány fős ellenzéki-szakmai szervezet hívására képes lesz összefogni és március 22-én létrehozza az Ellenzéki Kerekasztalt. Hogy ez a politikai ellensúly rákényszeríti majd a hatalmat arra, hogy három hónap múlva, egyenrangú félként leüljön tárgyalni az Ellenzéki Kerekasztallal a demokratikus átmenetről. Hogy további három hónap múlva szeptember 18-án megszületik a megállapodás a szabad választások törvényi feltételeiről. S hogy 1990. március 25-én megtartják a választások első fordulóját, április 8-án a másodikat, hogy május 2-án megalakul a parlament, 23-án pedig a felelős kormány. Hogy 1989. március 22-ét követően – egyetlen esztendő leforgása alatt – létrejön a demokratikus magyar jogállam.
Az EKA sztori dióhéjban című összeállítás néhány korabeli filmrészlet bemutatásával felvillantja az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységének döntő pillanatait, kiegészítve Antall József miniszterelnök zárt körben elhangzott beszédének a rendszerváltó megállapodást értékelő részével.
A Független Jogász Fórum jelentős szerepet játszott az 1989-1993 közötti igazságtételi kísérletekben. A szervezet választmánya 1989 decemberében állást foglalt abban, hogy fel kell gyorsítani a rendszerváltoztatási folyamatot, el kell érni, hogy az emberek magukénak érezzék az átalakulást és minél nagyobb mértékben kapcsolódjanak be annak véghezvitelébe, ugyanakkor el kell kerülni a múlt bűneiért való felelősségre vonásra irányuló spontán akciókat. A választmány ezért tartotta szükségesnek a törvényes igazságtétel megvalósítására alkalmas jogi megoldások kidolgozását, és ebben a FJF részvételét. (Dokumentumok: Levél a dec. 29-i tanácskozás feladairól) A témában december 22-én tanácskozásra került sor, majd részben az ott elhangzott javaslatok alapján a Független Jogász Fórum a törvényes igazságtétel megvalósítására vonatkozó elképzeléseit u.n. „Helytállás-program”-ban foglalta össze. Ennek kidolgozásában jelentős szerepet vállalt Nehéz-Posony István, aki később Bártfay Pálnak, a Jogászfórum második képviselőjének helyettese lett, majd az SzDSz színeiben vállalt politikai szerepet: az 1994-es választásokon a párt országgyűlési képviselőjelöltje volt.
(A cikk szerzője: Horváth Sándor, az FJF negyedik elnöke)
Nem célom, hogy ezeknek a hónapoknak eredményeit elemezzem és értékeljem, ez a történetírás feladata. Az ma már egyértelműen megállapítható, hogy a Fórum szerepe a rendszer változásban kimagaslóan jelentős volt, bizonyos értelemben betöltötte egy konstruktív ellenzéki párt szerepét, felhasználva szakmai ismereteit és a közéletben való jártasságát. Bár mindig hangsúlyoztuk, hogy a tevékenységét az 1879-ben alakult Magyar Jogászegylet szellemében és a magyar jogélet nemes hagyományai szerint folytatja – az adott helyzet elsősorban a közéleti tevékenységet követelte meg. Ehhez tartozott pl. az, hogy az 1990 évi választást megelőzően elkészítettük a választási etikai kódexet, amelyet aztán a következő választás előtt is felhasználtak.
Az 1990 évi választás és az Antall kormány megalakulása lassú változást indított el a Fórum életében is. Kónya Imre parlamenti és pártpolitikai szerep vállalása már nem fért össze fórumbeli munkájával, így Bártfay Pál lett hivatalosan is a szervezet képviselője és a választmány elnöke. A fórum elismertségét és szerepét jól mutatja, hogy 1990 októberében Siófokon olyan 3 napos tanácskozást rendeztünk, melyen dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, dr. Balsai István igazságügy miniszter mellett résztvett és előadást tartott Demszky Gábor, Haraszti Miklós és záróbeszédet mondott dr. Békés Imre egyetemi tanár, megemlékezve az 1956 október 23-diki forradalomról.
(Részlet Dr. Boross Imre „Visszaemlékezés a változó világra” címmel a Gondolat Kiadónál 2007-ben megjelent könyvéből)
...Az első ülésén, az emelkedett hangulat ellenére, mégis akadt egy olyan kérdés, amiből szóváltás kerekedett, s ami azért jelezte az egyes szervezeten belüli nézetkülönbségeket is. Orbán Viktor kérdést intézett a szociáldemokraták képviselőjéhez, hogy miként kell felfogni a párt március 15-i közös ünneplését az MSZMP-vel. Van-e ez esetén túlmenő jelentősége is együttműködésüknek? - tette fel a kérdést. Révész T. Mihály azt válaszolta, hogy máshonnan nem érkezett meghívás. Orbán nem hagyta magát. Nem küldtek meghívót az ellenzékiek Szabadság téri ünneplésére sem, mondotta: az ment oda, aki úgy érezte, oda kell mennie. Kónya Imre határozott volt. Ne ködösítsünk! - mondotta. A kérdéseket határozottan tisztázni kell. Miért vett reszt ezen az ünnepségen az MSZMP oldalán az SZDP ? Révész T. Mihály most mar letette a fegyvert, röviden válaszolt: "Malőr volt"...
Huszonnégy évvel a Független Jogász Fórum létrejötte után a piacvezető kereskedelmi televízió az RTL Klub XXI. század című műsorának 2012. november 27-ei számában fiatalos hangvételű műsorban idézte fel a szervezet rövid történetét. A műsorban a főszereplőkön (Kónya Imre, Kutrucz Katalin, Tóth László) kívül megszólalnak a szintén nélkülözhetetlen mellékszereplők is: a Gösser Söröző pincére és Paróczai Jenőné (Gabika), aki Kónya Imre titkárnőjeként közvetlen tanúja volt az eseményeknek.
Az Ellenzéki Kerekasztal negyedszázados évfordulójának tiszteletére emlékülést szervezett a Veritas Történetkutató Intézet, amely egyben a Független Jogász Fórum jubileumáról történő megemlékezés is volt.
(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Kikísér az ajtóig, s bizonytalan mozdulatokkal búcsút int. Lehet, hogy nem látom többé, villan át az agyamon, és hálát adok az Istennek, hogy erre a találkozásra még sor kerülhetett. Alighanem Antall mellett, állapítom meg magamban, miközben beszállok a kocsiba, ő állt hozzám a legközelebb...