(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)

A megbeszéléseket a tabáni Gösser sörözőben tartottuk. A vendéglőt barátaimmal együtt azért kedveltük, mert ott már akkor is jó minőségű sört csapoltak, amikor ez Budapesten még ritkaságnak számított. Suri István üzletvezető nem volt egy ijedős fajta, és első szóra vállalta, hogy a különteremben helyet biztosít az akkor még illegálisnak minősülő összejöveteleknek. A későbbiekben a választmány is itt tartotta üléseit. Katona Tamás budavári polgármester és Bérczi Antal alpolgármester ezért javasolta a képviselőtestületnek, hogy a Jogászfórum megalakulásának tízedik évfordulójára helyezzenek el emléktáblát a söröző bejárata mellett, a házfalon. A tábla – a Városliget mellett lebontott Lenin szobor vörös gránit pilonjának anyagából – október végére el is készült.

Néhány nappal az évforduló előtt meg akarom nézni, elkezdődtek-e a munkák. Kívül semmi, a vendéglőbe belépve viszont meglepődve látom, hogy a helyiségen belül készítik elő a tábla helyét. Kiderül, hogy a rendszerváltó parlament által 1991-ben meghozott törvény alapján, a házban lévő lakásokat megvették a lakók. Ők pedig a közös képviselő szerint nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a társasház falán az önkormányzat emléktáblát helyezzen el. A rendszerváltás előtt ilyen probléma nem volt – mondom az üzletvezetőnek – ha a tanács táblát akart tenni egy ház falára, akkor odatette. És mégis sokan azt mondják, hogy nem is történt rendszerváltás…

Meghívom a közös képviselőt egy sörre. Kérdezem, mi bajuk a lakóknak a táblánkkal. Nézze – mondja, miután nagyot kortyolt a söréből. Ezek egy része büdös bolsi. Ezt a kifejezést használja, gondolom azért, hogy jelezze, ő nem tartozik közéjük. Ezek azt mondják, sokkal jobb volt a Kádár rendszerben, elmennek hát az anyjukba ezek a rendszerváltók. A másik részük csurkista – újabb korty a sörből. Ők meg azt mondják, ezek lepaktáltak a komcsikkal. És a normálisok, akik középen állnak? – kérdezem reménykedve. Hát, azok meg azt mondják, miénk a ház fala, tegyenek oda reklámtáblákat és szedjünk érte lóvét.

Végül is jó, hogy így alakult. A Lenintől örökölt vörös gránit emléktábla remekül érvényesül a fehér falon.

Ahogyan az alakuló ülés a megfelelő helyen volt a politikamentes egyetemi épületben, a Független Jogász Fórum első érdemi tanácskozásának helyszíne nem lehetett más, csak a népligeti Jurta Színház, amely az ellenzéki megnyilatkozások legfőbb színterévé vált.

Úgy döntöttünk, hogy a tanácskozás témája a választás, az egyesülés és a gyülekezés jogának szabályozása lesz. Mindhárom esetben ugyanarról van szó: a hatalom törvénnyel akarja gátolni a demokratikus átalakulás irányába ható spontán folyamatokat. Erre a Független Jogász Fórumnak mindenképpen reagálnia kell. A választójog újraszabályozásának a megvitatása azért is fontos, mert ebben a kérdésben az ellenzéknek nincs kialakult álláspontja.

Az egyesülési jogról szóló törvénytervezet korlátozza a társadalom önszerveződését, és legfontosabb szervezeteteket, a pártokat kirekeszti a szabályozás köréből.

A Független Jogász Fórum a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslattal szemben is kritikát fogalmazott meg.

A tanácskozáson egy aktuális témában is állást foglaltunk. 1998. november 15-én volt az utolsó olyan tüntetés, amellyel szemben a rendőrség erőszakot alkalmazott. Antall György kollégánk, a későbbi miniszterelnök idősebbik fia a rendezvény előtt megszólított, hogy készített egy tervezetet.

A Független Jogász Fórum 1988. november 27-én vált egyértelműen ellenzéki szervezetté. Nem csupán az elfogadott állásfoglalások, hanem ónmagában a tanácskozás helyszínének következtében is. A Jurta Színházban tartotta nagyhatású rendezvényeit a Magyar Demokrata Fórum és itt ülésezett néhányszor a Szabad Kezdeményezések Hálózata is. Azzal, hogy első nyilvános megjelenésünknek a Jurta volt a helyszíne, egyértelműen pozícionáltuk magunkat. Megüzentük a többi ellenzéki szervezetnek, a jogászságnak és a szélesebb nyilvánosságnak is, hogy az ellenzék részének tekintjük magunkat.