(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Végül heten írtuk alá a levelet. Akik velem tartottak, mindannyian sikeres emberek voltak. Könnyen és jól éltek, a rendszer nem zavarta köreiket. Kiváltságos helyzet, biztos, kiszámítható jövő. Aztán egyik pillanatról a másikra kockára tették az egzisztenciájukat. Korábban távol tartották magukat a politikától, most egyszerre belecsöppentek a közepébe. Karriervágy a későbbiekben sem vezette őket, de a szolgálatot nem utasították el, s volt, aki egy időre ügyvédi tevékenységét is felfüggesztette.
Tóth Lászlónak én kértem a segítségét. Kabinetfőnököm lett – előbb az MDF parlamenti frakciójában, majd a Belügyminisztériumban – 94 és 98 között pedig Újbuda alpolgármestere volt. Sándorfy György Balsai István igazságügyi miniszter kabinetfőnöke lett, majd az átvilágító bírák hivatalát vezette, végül a parlament az Országos Választási Bizottság tagjává választotta. Bártfay Pál végig megmaradt ügyvédnek, de egy időre ő is beszállt a politikába. 1989. március 22.-e és június 13.-a között segítségemre volt az EKA koordinálásában. A választójogi törvényt kidolgozó I/3. albizottság EKA-delegációja tagjaként részt vett a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon, majd egyik alapítója és alelnöke volt a rövid életű Magyar Liberális Pártnak. Richter Anna – amíg hitt az ügyben – odaadóan és fáradhatatlanul szervezte a Fórum munkáját. Az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttét követő három hónapban ő vezette az ülések jegyzőkönyveit. Nem akart kitűnni, csak szolgálni. Ellenzéki Kerekasztal címen interjúkötetet készített a tárgyalásokon részt vett és az EKA ülésein személyesen megismert ellenzéki politikusokkal. Perlaki Erika viszont élete végéig távol tartotta magát a politikától. Egressy András ugyan hanyagolja az ügyvédi pályát, de nem politikus, hanem tengerész kapitány lett az Adrián…
Amikor a meghívólevelet aláírták, pontosan tudták milyen kockázatot vállalnak. Nevüket adták egy szervezkedéshez, amely bizonyára felkelti majd az állambiztonsági szolgálatok érdeklődését. Ebben nem is tévedtek! A Független Jogász Fórum már 1988. október 31.-én szerepel a Belügyminisztérium III/3. osztály „Napi Operatív információs jelentésében”. A „Szigorúan titkos!” jelzéssel ellátott jelentés szerint:
„A belföldi postaforgalomból kiemeltünk 244 db budapesti és vidéki ügyvédeknek, bíróknak címzett, dr. Kónya Imre /1076 Budapest, Thököly u. 3/ - 235 db – dr. Sándorfy György /Bp. 21.sz. ÜMK Budapest, VIII., Népszínház u. 17./ - 7 db - ; dr. Richter Anna /1028 Budapest, Hidegkúti út 24./ - 1 db – feladású levélküldeményt.
A küldeményekben a „Kedves Barátunk, tisztelt kollégánk!” megszólítású – írógéppel irt, fénymásolással sokszorosított, két oldalas – a „Független Jogász Fórum” első megbeszélésére szóló meghívót helyezték el a feladók. A Fórum szervezői szerint a demokratikus Magyarország csak egy jogállam formájában valósulhat meg, melynek alapját képező jogrendszer csakis a jogásztársadalom egészének aktív közreműködésével alakítható ki. Ahhoz, hogy a jogászság történelmi szerepét betölthesse – és eközben önmagát is megvalósítsa – egy független fórumra van szükség.
Az összejövetelt 1988. november 5-én 11 órai kezdettel rendezik az ELTE Pollách Mihály téri épületének I. emeleti Tükörtermében.
Intézkedés: A küldeményeket a postaforgalomban továbbítottuk, fénymásolatban tájékoztattuk a BM. III/III. Csoportfőnökséget.”
Az állambiztonság valamennyi szervénél készültek „Napi operatív információs jelentések” levélellenőrzés, telefonlehallgatások, besúgói jelentések, helyiséglehallgatások és más, operatív úton beszerzett információk alapján. 1989. december 18.-án azonban Pallagi Ferenc vezérőrnagy, belügyminiszter helyettes elrendelte a folyamatban lévő, és a módosított Alkotmánnyal ellentétes állambiztonsági ügyekben keletkezett iratok megsemmisítését. Négy nappal később a miniszterhelyettes titkársága által kiadott, aláírás nélküli körlevél szerint az iratmegsemmisítés során mellőzni kell a jegyzőkönyv felvételét. Az ellenzék tagjairól és szervezeteiről 1988-89-ben titkosszolgálati eszközökkel gyűjtött információkról készült anyagnak tehát nyoma sincs az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, hiszen ezek a megfigyelések ellentétesek voltak a módosított Alkotmánnyal, és 1989. december 18.-án élő, folyamatban lévő ügyek voltak. A „Napi Operatív Információs Jelentések” azonban – amelyeket a megsemmisített iratokban lévő információk alapján állítottak össze – többnyire megmaradtak. Ezeknek egy tömörített változata egyébként, annak idején a legfontosabb párt- és állami vezetőkhöz is eljutott…
A Független Jogász Fórum alapítói közül ketten már nincsenek közöttünk. Egyikük, Perlaki Erika csoporttársam volt az egyetemen és jó barátom. A másik Bártfay Pál, aki annak idején Erika férje volt. Nagy tudású, művelt, igazi polgár. Szarkasztikus humorral, kellő távolságtartással mindennel szemben, ami számára kisszerű, talmi. Kritikusan nézte a világot, környezetét, ezért sokan nagyképűnek tartották. Szerette az italt, amit ellenségei kihasználtak, rossz hírét keltették. Néhány év múlva kapcsolatuk megromlott, s különváltak. 2001-ben Erikánál rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Több mint egy évig tartó hősies küzdelmet folytatott a kórral, de végül alulmaradt. Sírjánál én mondtam a gyászbeszédet. Bártfay nem jött el a temetésre. Amikor szemrehányást tettem neki, azt mondta, úgy érzi, egyszerűen képtelen egy temetésen részt venni. Előre szorong – tette hozzá – hogy édesapja halálakor mit fog tenni? Kérdésére a sors tragikus választ adott. Amikor idősebb Bártfay Pál meghalt, a fia elkezdte intézni az ilyenkor szükséges teendőket. A temetés időpontja előtt három nappal megállt a szíve. Végül édesapjával együtt temették el.