(Részlet Dr. Boross Imre „Visszaemlékezés a változó világra” címmel a Gondolat Kiadónál 2007-ben megjelent könyvéből)
1988. november 5-én tette közzé a Független Jogász Fórum alapító felhívását. Nem sokkal később fontos állásfoglalást adtak ki 1988. november 27-én az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvénytervezetről. Figyelemre méltó volt 1989. április 22-én a büntető törvénykönyv reformjáról szóló állásfoglalásuk is.
A jogászfórum elnöke a jó képességű, okos, kompromisszumra is hajló Kónya Imre volt, aki élénk figyelemmel kísérte a belpolitikai eseményeket. Szilárd meggyőződése volt, hogy az ellenzéknek egységes fellepéssel kell kikényszerítenie a demokratikus átmenetet, mindenekelőtt az alkotmány megváltoztatását, a pluralista parlament létrehozására alkalmas választási törvényt, a büntető törvénykönyv módosítását, a szólás- és sajtószabadság biztosítását. Az egységes fellepés érdekében kezdeményezte elvbarátaival együtt az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) létrehozását.
A nevezetes dátum 1989. március 22-e: ezen a napon kezdte meg működését az EKA az Eötvös Lóránd Tudományegyetem büntetőjogi tanszéken. A tagszervezetek az alábbiak voltak a március 22-en készült emlékeztető szerint: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, FIDESZ, Független Jogász Forum, Független Kisgazdapart, Magyar Demokrata Fórum, Magyar Néppart, Szabad Demokraták Szövetsége, Szociáldemokrata Párt. A Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája, megfigyelői státuszt kapott. A március 22-i alakuló ülésén az egyes pártokat, illetve szervezeteket az alábbi személyek képviseltek:
Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság: Vigh Karoly, FIDESZ: Kövér László, Orbán Viktor, Független Jogász Fórum: Bártfay Pál György, Kónya Imre, Sándorfi György, Független Kisgazdapárt: Boross Imre, Magyar Demokrata Forum: Gergely András, Szabad György, Magyar Néppárt: Varga Csaba, Szabad Demokraták Szövetsége: Magyar Bálint, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája: Bruszt László, Vitézi László, Szociáldemokrata Part: Révész T. Mihály.
A későbbiek során a delegált személyek köre bővült. Így az MDF részéről majdnem állandóan reszt vett az üléseken Sólyom László, Csurka István, néhányszor Timkó Iván, az SZDSZ-től Tölgyessy Péter, Pető Iván, Mécs Imre, Haraszti Miklós, a Magyar Néppárttól Kónya László, de időnként a pártelnök Márton János is, a Szociáldemokratáktól Révész T. Mihály elmaradozott, majd állandóan részt vett Baranyai Tibor, Bácskai Tamás és sokszor Gaskó Istvánné, a FIDESZ-től többször is jelen volt Fodor Gábor és Hegedűs István, a Bajcsy Zsilinszky Társaságtól Domonkos István és Zétényi Zsolt, végül a Független Szakszervezeteket gyakran képviselte Őry Csaba és Kerényi Imre is.
A kiszemelt ellenzéki szervezeteknek Kónya Imre küldött meghívót, amelyhez mellékelte a Független Jogász Forum választmányának felhívását. Miután az alakuló ülésre én kaptam meghívót, oda elmentem és bejelentettem, hogy a mi pártunk csatlakozik az Ellenzéki Kerekasztalhoz. Ezt a március 23.-an megválasztott vezető testület egyetértőleg jóváhagyta. A következő ülésre már meghívtam Prepeliczay Istvánt, majd Böröcz Istvánt és Hardi Pétert, valamint Faludi Sándort is.
Ezt követően az EKA-ban, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon a kisgazdapárt delegációvezetője voltam. Ebben a funkcióban augusztus 26-an Vörös Vince elnök kifejezetten megerősített.
Az első ülésén Kónya Imre üdvözölte a megjelenteket és kijelentette, hogy nem politikai pártként, hanem házigazdaként szeretne közreműködni abban, hogy az alternatív szervezetek időről időre egyeztessék álláspontjukat, és közösen lépjenek fel a kibontakozó átalakulás során. Ehhez tőle telhetően a szükséges szakmai segítséget is megadja. Valamennyi jelenlevő üdvözölte az EKA megalakulását.
A kisgazdapárt nevében tett hozzászólásomról a jegyzőkönyv a következőket rögzítette: "Üdvözli az FJF kezdeményezését, pártja a felhívásban foglaltakat magáénak elfogadja. Az együttműködés módjáról szólva fontosnak látja kiemelni, hogy minden szervezet egységesen és határozottan képviselje politikájában azt, amiben itt közösen állást fognak foglalni, ez alapvető feltétel, mert csak így van értelme az együttműködésnek és csak így van hatása. Az MSZMP által tervezett áprilisi kerekasztal-megbeszélést korainak tartja. Javasolja, hogy ha a szervezetekhez e tárgyban megkeresés érkezik, nem kell azonnal időpontot és helyszint az MSZMP által kínált feltételek szerint elfogadni."
Az első ülésén, az emelkedett hangulat ellenére, mégis akadt egy olyan kérdés, amiből szóváltás kerekedett, s ami azért jelezte az egyes szervezeten belüli nézetkülönbségeket is. Orbán Viktor kérdést intézett a szociáldemokraták képviselőjéhez, hogy miként kell felfogni a párt március 15-i közös ünneplését az MSZMP-vel. Van-e ez esetén túlmenő jelentősége is együttműködésüknek? - tette fel a kérdést. Révész T. Mihály azt válaszolta, hogy máshonnan nem érkezett meghívás. Orbán nem hagyta magát. Nem küldtek meghívót az ellenzékiek Szabadság téri ünneplésére sem, mondotta: az ment oda, aki úgy érezte, oda kell mennie. Kónya Imre határozott volt. Ne ködösítsünk! - mondotta. A kérdéseket
határozottan tisztázni kell. Miért vett reszt ezen az ünnepségen az MSZMP oldalán az SZDP ? Révész T. Mihály most mar letette a fegyvert, röviden válaszolt: "Malőr volt".
Sajnos mi, kisgazdák is megkaptuk a magunkét. A Bajcsy Zsilinszky Társaság részéről Vigh Károly szóvá tette, hogy Vörös Vince is ott volt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, az MSZMP által rendezett gyűlésén, és a párt még csak nem is határolta el magát ettől, mint tette az SZDP. Nekem el kellett mondanom, hogy Pártay Tivadar először engem kívánt elküldeni és velem akart beszedet tartatni a múzeumkerti eseményen, de én nem vállaltam és akkor Vörös Vincét kérte erre fel. Biztosítottam a jelenlévőket, hogy a Kisgazdapart az MSZMP-vel nem vállal közösséget, szilárdan az ellenzéki oldalon áll. Ezzel az elhatárolódás megtörtént.
Vitát váltott ki Szabad György kérdése, a Magyar Néppárt képviselőjéhez arról, hogy milyen a párt viszonya az MSZMP-vel, illetve a Hazafias Népfronttal. A felvetés mögött egyfajta bizalmatlanság húzódott meg. A Magyar Néppárt ugyanis a Veres Péter Társaságból alakult, a baloldali, az MKP-val együttműködő Nemzeti Parasztpart utóda volt, és szoros kapcsolatot tartott a Hazafias Népfronttal. Varga Csaba válaszában azt mondotta, hogy pártja és az említett szervezetek között semmilyen érintkezés sincs. Szabad György határozottan állította, hogy a Magyar Néppárt és a HNF helyi szervezetei között vannak kapcsolatok, mire Varga Csaba úgy reagált, hogy véleménye szerint a községi népfrontszervezetek olykor kemény ellenzéki véleményeknek adnak hangot. A vita végén Orbán Viktor annak a nézetének adott hangot, hogy azt kell eldönteni, vajon a jelenlevők milyen álláspontot kívánnak elfoglalni a HNF egészével szemben? Véleménye szerint minden olyan dologtól meg kell fosztani a Népfrontot, amellyel a többi szervezet nem rendelkezik. A társadalmi újraelosztásba nekik is be kell adni minden előnyüket. Semmiféle előnyt nem élvezhet a most jelenlévőkkel szemben. Ez a minimum a FIDESZ részéről, amit e kérdésben elfogadhat.
Orbán felszólalásában a társadalmi újraelosztáson volt a hangsúly. Így többek között és főképp - a székházakról, helyiségekről. Az Orbán Viktor által megfogalmazott elvet a jelenlevők egyhangúlag elfogadtak, de én a Kisgazdapárt nevében nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy az újraelosztással kapcsolatos meghatározás nem jelentheti azt, hogy a mi pártunk nem igényelheti vissza korábbi vagyonát, illetve székházat. stb. Ezzel a jelenlevők egyetértettek!
Már ezen az első megbeszélésen felmerült az ellenzéki szervezetek állami támogatásának és az elvett vagyon visszaadásának kérdése. Én a Kisgazdapart egykori vagyonának visszaadásával kapcsolatban újólag kifejtettem, hogy mi nem teszünk különbséget aközött, hogy azt a független parlament adja-e vissza vagy sem, visszakérjük a jogtalanul elvett vagyonunkat. Szabad György válasza az volt, ha a kérdés politikai kompromisszumhoz kapcsolódik, azt esetenként fontosnak tartja megbeszélni, mert lehet a vagyonvisszaadás például jóvátétel is. Így az más megítélés alá esik. Az egész magyar nép a jóvátétel-igénylés pozíciójában van. Jóvátétel pedig a nép egészével szemben szükséges, mert az egész nép áldozata a diktatúrának. Szerzett jogainkat szeretnénk visszakérni, ezért fenntartjuk a visszakövetelés igényét - hangsúlyozta.
Itt mar felmerült a restitúció kérdése. A Kisgazdapárt véleménye egyébként ebben az ügyben az volt, hogy a pártvagyon visszaadása, amelynek elvétele jogtalan volt és a demokratikus párt működéséhez szükséges, nem kapcsolódhat semmiféle kompromisszumhoz.
Vajon hogyan viszonyultak az EKA-ba történő belépéshez a kisgazdapárti tömegek és a vezetés. A tagság egyértelműen egyetértett ezzel. A legitim, tehát a Vörös Vince által vezetett Intézőbizottság, annak Operatív Bizottsága is egyhangúlag helyesnek tartotta az EKA-hoz való csatlakozást.
Április 15-en a Kisrabló étteremben újabb ülést tartott az Intézőbizottság. Ennek során újabb fontos határozatok meghozatalára került sor. Vörös Vincze bevezetője után ismertettem a kialakult belpolitikai helyzetet. Részletesen beszámoltam az EKA-ban való tevékenységünkről, amelyet az IB jóváhagyott. Az úgynevezett „minifrakció” Pártay, Bejczy, Szunyogh János, meg a hozzájuk csapódó Oláh Sándor fanyalogtak. Különösen Oláh volt az, aki az EKA-ba való belépést elmarasztalta. Nemsokára azonban már a Tivadar irányítása alatt álló Kis Újsag pozitívan is kezdett foglalkozni az EKA-val, mert Ómolnár Miklós főszerkesztő helyettes ezt elkerülhetetlennek tartotta.
Az Ellenzéki Kerekasztalban az egyes pártok, illetve szervezetek között egyéb kérdésekben is akadtak nézeteltérések. A legnagyobb vitát a választási rendszer okozta. A Kisgazdapárt szilárd elképzelése az volt, hogy az 1945. évihez hasonlóan a tiszta listás választási rendszert kell visszaállítani, mert ez biztosítja legjobban az arányosság elvét, nevezetesen, hogy egy adott párt a parlamentben a mandátumok annyi százalékával képviseltetheti magát, mint amilyen szavazatarányt a választások során elért. Ebben a kérdésben hosszú és éles vita alakult ki, ám az ellenzéki szervezeteknek szinte egyike sem támogatta a tiszta listás rendszert. Joggal tartottak ez esetben a kisgazdapárt meghatározó fölényétől. Emlékeztek 1945-re.
A tiszta listás szavazást végül nem is lehetett elérni, helyette kompromisszumkeppen a vegyes választási rendszer került napirendre, amelynek mikéntje a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain újólag sok vitat eredményezett.
Június hónapban egy-két alkalommal nem sikerült a büntetőjogi tanszéken megtartani az EKA ülését, hanem erre Varga Csaba lakásán került sor. Ekkor - június 4.-én - jelentkezett Szakolczay György, és a Keresztenydemokrata Néppárt nevében kérte felvételét az EKA-ban résztvevő szervezetek közé. Itt hosszan tartó érdemi vita alakult ki. Szabad György egyértelműen támogatta ennek a szervezetnek, mint az egykor Barankovics István által vezetett Demokrata Néppárt jogutódjának a felvételét. Különösen azt hangsúlyozta, hogy nagy haszon lenne, ha az elkövetkező tárgyalásokon részt venne egy olyan történelmi párt, amelynek karakterisztikus ideológiája van és ennek megfelelő tömegbázisa. Sólyom László viszont ellenezte a párt felvételét, mert - ahogy mondta - ismeretei szerint a szervezettsége alacsony szinten áll. A Magyar Néppárt, Varga Csaba támogatta a KDNP felvételét, a Kisgazdapárt nevében ugyanezt tettem én is. A szociáldemokraták nemi ingadozás után a felvétel mellet voksoltak. A vita nagyon elhúzódott, így csupán június 7-én - de meg az MSZMP-vel való érdemi tárgyalások megkezdése előtt - került sor a KDNP felvételére.
Jelentkezett a Függetlenségi Párt is, amelynek Hornyák Tibor volt a vezetője. Ez a szervezet az egykori Pfeiffer Zoltán nevével fémjelzett Függetlenségi Párt utódjának tartotta magát. A felvétel elbírálásakor, úgy döntöttünk, hogy informálódunk a kérdésben, és újból tárgyalni fogjuk azt. Erre azonban nem került sor.
Az Ellenzéki Kerekasztal üléseit végig filmezte a Fekete Doboz. Más filmesektől is érkeztek hasonló megkeresések, de ezeket elutasítottuk. Kérte a sajtó is, hogy az üléseken részt vehessen. Itt már vita alakult ki, sokan a sajtónyilvánosság megteremtésének fontosságát hangoztatták. A Kisgazdapárt részéről én ezek között voltam. Végül is olyan kompromisszum született, hogy két újság név szerint megjelölt tudósítóját, a Magyar Nemzettől Javorniczky Istvánt és a Magyar Hírlaptól Stépán Balázst valamennyi megbeszélésünkre meghívjuk, hogy tudósítsanak. Így is történt.
A Kisgazdapárton belül a Jurta színházban tartott nagyválasztmányt követően nem volt ugyan pártszakadás, hiszen a helyi szervezetek meghatározó többsége, szinte egésze, a megválasztott Intézőbizottságot és az ebből alakított Operatív Bizottságot fogadta el a párt vezető szervének. A Pártay Tivadar köré tömörülő kis csoport - köztük Bejczy Sándor, Kováts László, Szunyogh János és néhány társa - a "minifrakció" azonban megpróbált különutas politikát folytatni. Ekkor vált ismeretessé köreinkben, hogy Pártaynál jelentkezett tagfelvételre egy budapesti, közelebbről újpesti ügyvéd, Torgyán József. Ahogyan ezt Pártay később elmesélte, sőt le is írta: a szerény prókátor 1989. április elején Széher úti lakásán kereste meg. Elmondotta, hogy neki már mindene meg van: lakása, pénze, gépkocsija, csak egy dolog hiányzik az életéből, a politika.
Tivadar kapva kapott a jövevényen, hiszen ezzel saját körét gondolta erősíteni. Később, nyilvánosan és a sajtó hasábjain kemény önbírálatot gyakorolva bánta meg e döntést. Személyesen az érdi nagyválasztmány előtti napokban találkoztam Torgyánnal a Várban lévő Interpress egyik helyiségében, ahol éppen sajtóértekezletet tartottunk. Kováts Lászlóval a hallgatóság között foglalt helyet. Április 8-án volt az első ismertebb közszereplése. Erre a napra az MSZMP több -egyebek között ellenzéki szervezethez is - meghívót küldött egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartandó értekezletre.
A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az arról szóló emlékeztető több mint 15 oldalt tett ki. Az órák hosszat tartó megbeszélés során pro-és kontra érvek hangzottak el a részvétellel kapcsolatban. Volt, aki azt hangoztatta, hogy távolmaradásunkkal a közvélemény előtt tárgyalási szándékainkat kérdőjelezzük meg, más vélemények szerint viszont a megbeszélés előkészítetlen, az MSZMP nem vette figyelembe az EKA március 31.-i nyilatkozatát. Hosszas vita után az EKA a távolmaradás mellett döntött azzal, hogy Kónya Imre menjen el az ülésre, és annak kezdetén olvassa fel a távolmaradás okait ismertető nyilatkozatot, majd távozzon.
Az értekezlet április 8-án lezajlott. Az MSZMP-n kívül azon részt vettek: a Hazafias Népfront, a Magyar Ellenállók - és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Valamennyi újság megírta, hogy ott volt a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt is. Ez nem igaz. Az MSZMP két meghívót küldött. Az egyiket nekem, aki a legitim és Vörös Vince elnöksége alatt működő párt Operatív Bizottságának elnöke voltam, a másikat Pártay Tivadarnak, aki pártelnöknek tartotta magát, bár a jurtabéli nagyválasztmányon csupán tiszteletbeli elnöknek választottak meg; s mégis az Ellenzéki Kerekasztal álláspontjának ismeretében négy delegáltat küldött az értekezletre. Kik voltak ezek? Bejczy Sándor, Kováts László, Bereczky Vilmos és Torgyán József. A Kisgazdapárt legitim vezetése nyilatkozatban határolta el magát ezen személyeknek az értekezleten való részvételétől.
Ez a négy „kisgazdapárti” magánember a legitim pártvezetés tudta és felhatalmazása nélkül akkor vett részt az MSZMP által összehívott értekezleten, amikor arról már az Új Márciusi Front (!) és az akkor meg létező ifjúsági egységszervezet, a MISZOT is távol maradt. Ezzel a párt ’47 utáni társutas szereplésére emlékeztetve az ellenzék megbontására törekedett - sikertelenül. Egyes kisgazdapárti körökben Torgyán politikai útját sokan - nem minden alap nélkül - innen eredeztetik.
Az április 8.-i események után az Ellenzéki Kerekasztal sajtótájékoztatót tartott a Gerbeaud cukrászdában. A Kisgazdapártot én képviseltem. Kónya Imre és valamennyi felszólaló hangsúlyozta, hogy azért maradt távol az EKA, mert az Akadémián tartott értekezlet nem volt előkészítve. Az idő bennünket igazolt, mert ott valóban nem történt érdemi előrelépés.
Rendelje meg a könyvet az interneten: