(Kónya Imre készülő könyvéből vett részletek alapján)
Az Ellenzéki Kerekasztal második ülését a következő hét csütörtökén tartotta. Az érintettek sorra elmondják, hogy a Kerekasztal öt szervezete írásbeli meghívót kapott az MSZMP-től egy április 8-i tárgyalásra, amelyen a SZOT-tól és a Népfronttól kezdve a Nőtanácson és a Partizánszövetségen át a Münnich Ferenc Társaságig és az Új Márciusi Frontig mindenféle szervezet részt venne, beleértve magát az MSZMP-t is.
Csurka az, aki először felcsattan: Nem megyünk oda, csak egységesen. Micsoda dolog, hogy a Fideszt, a BZSBT-t és a Ligát kihagyják. Kónya László, a Magyar Néppárt képviselője felveti, hogy ragaszkodni kell a Jogászfórum meghívásához is. Közbevetem, mi nem vagyunk politikai szervezet, csak az Ellenzéki Kerekasztal szervezői. Viszont létező ellenzéki szervezet vagytok, válaszolja Kónya, miközben az Új Márciusi Frontnak legfeljebb tíz tagja van. Szabad György kifejti, hogy a Jogászfórumnak fontosabb szerepe van, mint hogy egy legyen a sok közül. Az FJF jelezze az MSZMP-nek, hogy vállalja az ellenzéki oldal megszervezését, az MSZMP pedig szervezze meg a saját oldalát. Csurka nagyon egyértelmű: Mindegy milyen formában, de három dolgot jelezni kell: a Fidesz, a BZSBT és a Liga nélkül nem tárgyalunk, az MSZMP szervezeteivel nem hagyjuk magunkat összekeverni, és álvitákat nem folytatunk.
Orbán javasolja, próbáljuk meg felvenni a kapcsolatot a pártközponttal, hogy teljesítették-e a feltételeinket. Együtt megyünk mindannyian, az asztal nem kerek, hanem egyik oldalon ülünk mi, a másik oldalon az MSZMP, a hozzá közelálló szervezetekkel. Ha záros határidőn belül nem fogadják el a feltételeinket, könnyen veszélybe kerülhet a holnapi konferencia. Fejti titkárságának vezetőjét György Istvánt sikerült végül is elérnem. Ígéretet kapok, hogy Fejti elvtárssal beszél, s egy órán belül visszajelentkezik.
A Kerekasztal várakozik. Felbomlik a rend, mindenki ki-be jár, csoportokban beszélgetnek, van, aki telefonál, mások újságot olvasnak. Egyszer csak Csurka István, aki egy karosszékben elterpeszkedve, a Magyar Nemzetet olvassa, felkiált. Azonnal hívjátok a Fejtit! Nehogy közölje, hogy eleget tesz az igényeinknek. Hogy várják a Fideszt, s már fűrészelik is az asztalt. Itt olvasom, hogy az Új Márciusi Front se megy el. Ha a Nyers megengedheti magának, akkor mi miért is ne?
Szabad Györggyel és Magyar Bálinttal hármasban megfogalmazunk egy nyilatkozatot. Ennek lényege: az EKA valamennyi szervezete készen áll az MSZMP-vel való érdemi tárgyalásra, az alkotmányosságra való átmenet érdekében. Ennek feltételeiben megegyeztünk, de azokat az MSZMP figyelmen kívül hagyta. Ezért nem látjuk biztosítottnak, hogy április 8-án érdemi tárgyalásra kerüljön sor. A meghirdetett rendezvényről azzal maradunk távol, hogy érdemi tárgyalásra továbbra is készen állunk. A Nyilatkozat azzal fejeződik be, hogy az EKA a tárgyalások előkészítésére operatív bizottságot jelöl ki, és a Független Jogász Fórum útján várja az MSZMP ez irányú megkeresését.
Egyhangú döntéssel az EKA a nyilatkozatot elfogadja. Engem bíznak meg, hogy a másnapi tanácskozáson az EKA képviseletében jelenjek meg, olvassam fel a nyilatkozatot, majd távozzak. Orbán javaslatára végül abban is megállapodtunk, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontunkat nemzetközi sajtótájékoztatón ismertetjük.
Bármilyen későre nyúlt is a tanácskozás, a Vén Diák még nyitva van. Bártfayval beülünk, s rendelünk egy üveg bort. Felidézzük az ülésen történteket. Amikor már csak ketten maradunk, s a székek felkerülnek az üresen hagyott asztalokra, Bártfay megfogalmazza, amit mindketten gondolunk. Azt hiszem, mondja, ma dőlt el a rendszerváltás. Az MSZMP-nek nem sikerült feldarabolnia az Ellenzéki Kerekasztalt…