(A cikk szerzője: Horváth Sándor, az FJF negyedik elnöke)

az 1988. november 5-én – húsz évvel ezelőtt – alakult Független Jogász Fórum életéből.

Az egyetem Pollack téri épületének tükörtermében tartott alakuló ülés mintegy kétszáz jogász résztvevője hatalmas lelkesedéssel és egy kis szorongással fogadta el a Fórum alapító levelét, hitet téve a demokratikus jogállam megteremtésének szükségessége mellett. A kis szorongást az egyik alapító tag: Bartfay Pál apjától idézett, később szálló igévé vált mondás okozta, mely szerint a vízből kidugott fejeket könnyen levághatja egy kasza suhintása. Szerencsére a fejek maradtak és elkezdtünk dolgozni közéletben, szakmában.

 

A megalakulást követő 2 év története bizonyítja, hogy milyen teljesítményekre képes egy jó cél érdekében létrejött szervezet – az ELTE jogi karán tartott gyűlések, majd az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása és tevékenysége, melyben a Fórumot „kitaláló” Kónya Imre vitte a főszerepet. Ezeknek a hónapoknak történetét  természetesen éppen ő ismeri legjobban és készülő emlékezéseiben részletesen beszél ezekről.

Tény, hogy a politikai-közéleti változás egyre valószínűbb reménye mindannyiunkat  lelkesedéssel töltött el, örömmel vettünk részt akár a Jurta színházbeli  rendezvényeken, akár pl. a március 15-diki tüntetésen. Amikor a Fórum 1989. áprilisában hivatalosan, bírósági bejegyzéssel szervezetté alakult és az operatív munkának letéteményese a választmány lett,  sűrű összejöveteleinket a tabáni Gösser söröző külön termében tartottuk, ahogy ezt az ott elhelyezett emléktábla is tanúsítja.

A Fórum munkáját állandó intenzív sajtó figyelem kísérte. Főleg az  EKA-ban való részvétel tette nevét és működését országosan ismertté  – olyannyira, hogy még évekkel később is jog-kereső emberek hozzánk címezték panasz leveleiket.

Nem célom, hogy ezeknek a hónapoknak eredményeit elemezzem és értékeljem, ez a történetírás feladata. Az ma már egyértelműen megállapítható, hogy a Fórum szerepe a rendszer változásban kimagaslóan jelentős volt, bizonyos értelemben betöltötte egy konstruktív ellenzéki párt szerepét, felhasználva szakmai ismereteit és a közéletben való jártasságát. Bár mindig hangsúlyoztuk, hogy a tevékenységét az 1879-ben alakult Magyar Jogászegylet szellemében és a magyar jogélet nemes hagyományai szerint folytatja – az adott  helyzet elsősorban a közéleti tevékenységet követelte meg. Ehhez tartozott pl. az, hogy az 1990 évi választást megelőzően elkészítettük a választási etikai kódexet, amelyet aztán a következő választás előtt is felhasználtak.

Az 1990 évi választás és az Antall kormány megalakulása lassú változást indított el a Fórum életében is. Kónya Imre parlamenti és pártpolitikai szerep vállalása már nem fért össze fórumbeli munkájával, így Bártfay Pál lett hivatalosan is a szervezet képviselője és a választmány elnöke. A fórum elismertségét és szerepét jól mutatja, hogy 1990 októberében Siófokon olyan 3 napos tanácskozást rendeztünk, melyen dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, dr. Balsai István igazságügy miniszter mellett résztvett és előadást tartott Demszky Gábor, Haraszti Miklós és záróbeszédet mondott dr. Békés Imre egyetemi tanár, megemlékezve az 1956 október 23-diki forradalomról.

Az említett lassú változás felerősítette a Fórum szakmai érdeklődését. Mint bejegyzett szervezet, sikerült tevékenységünkhöz önálló helyiséget kapnunk,  előbb a Keleti Károly, később az Ezredes utcában, mindkettőt a II. kerületi Önkormányzattal való jó együttműködésünknek köszönhetően.

Szervezet-szerű működésünk abban is megnyilvánult, hogy rendszeresen legalább havonta tartottunk választmányi ülést, melyen a választmány tagjai, hét-kilenc kolléga rendszeresen megjelentek. Az aktuális politikai-szakmai kérdések kerültek ilyenkor terítékre, előkészítettük a következő nyilvános fórum anyagát, összeállítottuk az előadók névsorát stb.

Időközben változott a Fórum vezetése, 1992 novembertől  a választmány dr. Mészáros Vilmost, majd lemondása folytán engem, dr. Horváth Sándort választott elnökké egészen 2002 novemberig, amikortól dr. Sándorfi György lett a választmány elnöke.

A kilencvenes évek első felében kisebb-nagyobb rendszerességgel tartottunk meghívott elő-adókkal  fórumot, előbb a Budapesti Ügyvédi Kamara  tanácstermében, később a már említett székhelyünkön. A Kamarával való kitűnő együttműködés tette lehetővé például, hogy a Fórum 3. évi születésnapját 1991 november 29-én a Kamara dísztermében, álló fogadás kereté-ben ünnepelhettük meg.

Sajnálatos módon az 1992-94 közötti hónapokról készült dokumentáció az Ezredes utcai helyiségünkbe történt betörés alkalmával részben megsemmisült. Ami megmaradt, abból kiderül, hogy jelentős, 3 napos  konferenciát szerveztünk 1993-ban Tihanyban a kisebbségi jogok kérdéskörében – több külföldi jogász vendégünk tartott színvonalas előadást, de jelen voltak a határon túli magyar jogászok képviselői is. Emlékeim szerint a működés ezekben a hónapok-ban is folyamatos volt, a választmányi üléseket, fórumokat változatlanul megtartottuk.

Kapcsolatot kerestünk európai jogász szervezetekkel,  ennek egyik sikeres eredménye volt, hogy a Comission Internationale de Juristes európai szekciója velünk együtt rendezte meg szokásos évi 3 napos konferenciáját 1994 szeptemberében a Duna palotában. Az előadott és megvitatott tárgykörök: információ és média szabadság, személyiség védelem, a kisebbségek védelme voltak. A CIJ európai szekciójának zürichi központjában később látogatást is tettem, ezzel is erősítve kapcsolatainkat.

Mindannyian éreztük, hogy a Független Jogász Fórum keresi a helyét a megváltozott viszo-nyok között. Erről is rendeztünk 1994 novemberében tanácskozást, melyen dr. Paczolay Péter ( az Alkotmány bíróság jelenlegi elnöke ) és dr. Pokol Béla alkotmány jogász tartott előadást és próbált az útkeresésben segítségünkre lenni.

Hogy a közéleti érdeklődésünk változatlan maradt, mutatja, hogy 1995 februárjában három meghívott előadó: dr. Hack Péter egyetemi tanár, Szabó Iván, az MDF akkori elnöke, dr. Bihari Mihály egyetemi tanár tartott előadást és nyilvános fórumot a közéleti összeférhetetlenség kérdéseiről.

Még ez év áprilisában a közbiztonság és a bűnözés összetett kérdéseit vitattuk meg dr. Bócz Endre főügyész, dr. Lassó Gábor fővárosi bíró, Kacziba Antal bűnügyi főigazgató és dr. Bánáti János kamarai elnök részvételével.

Ugyanabban az évben, 1995 novemberében közgyűlés keretében módosítottuk a Fórum Alapszabályát, ahogy ma mondják, karcsúsítottuk, a helyzethez alkalmaztuk a Fórum szervezetét, csökkentve pl. a választmányi tagok számát.

A következő év, 1996 februárjában a Fórum témája a végrehajtási jog változása volt, dr. Gáspár Miklós a Fővárosi Bíróság Végrehajtói Irodájának vezetője avatta be az érdeklődőket a végrehajtási eljárás rejtelmeibe. Talán ehhez is kapcsolódva tárgyaltuk meg novemberben a közélet tisztasága témakörét, dr. Gálszécsy András volt titok-miniszter és Bócz Endre fő-ügyész közreműködésével.

Kikapcsolódásul még az év őszén néhány napra átrándultunk Bécsbe, ahol kitűnő hangulatú grinzingi vacsorával ünnepeltük meg magunkat.

1997 májusában az ezeréves államiság tiszteletére Székesfehérváron tartottunk fórumot, az akkori polgármester, Nagy István és a Deák Ferenc Alapítvány képviselőjével.

Ez évben a következő témák szerepeltek a fórumokon:
  • a munkavállalók érdekei ( dr. Kollonay Csilla egyetemi tanát, Borsik János Autonóm szakszervezeti elnök, Palotás János vállalkozó )
  • a NATO népszavazás kérdései ( dr. Bihari Mihály egy.tanár., dr. Kukorelli István egy.tanár )
  • a bírói függetlenség ( dr. Paczolay Péter egy.tanár, dr. Rónai István fővárosi bíró )
Az 1998-as év parlamenti választások előkészületével telt, ebben a Fórum azzal vett részt, hogy az 1990-ben elkészített választási etikai kódexet átvizsgáltuk és számos civil szervezet bevonásával a helyzethez alkalmaztuk.

A korabeli jegyzetek, választmányi ülésre szóló meghívók és jegyzőkönyvek egyre többször foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy egyre csökken a fórumok látogatottsága, az elfáradás jelei mutatkoznak összejöveteleinken. A következő egy két évben még megrendezésre került néhány tanácskozás, de a teljes részvétlenség már egészen nyilvánvalóvá vált.

Végül 2002 novemberében magam is lemondtam és átadtam a „virtuális” staféta botot Sándorfi György kollégának.

Akkor is, azóta is többször gondolkodtam, másokkal együtt is azon, hogy vajon az objektív helyzet miatt alakult így a Fórum sorsa, vagy mi követtünk el hibákat. A baj talán az, hogy nem alakulhatott ki egységes arculata a Fórumnak : a rendszerváltozás viszonylagos konszolidálásával elveszett politikai szerepe (hiszen ezt átvették a pártok) nem volt valódi szakmai szervezet, nem volt érdekvédelmi feladata, de nem akart besorolni civil szervezetként a bélyeg-gyűjtők vagy horgászok közé-mellé sem. Kilógott a sorból és valószínűleg éppen ezért gyakorlatilag megszűnt a tagsága, az a kezdeti egy-két száz, később egy-két tíz ember is elmaradozott.

Ehhez párosult véleményem szerint a Fórum identitás válsága is. A  Fórum megalakulásakor teljesen egyértelműen az akkor regnáló kommunista egypárti diktatúrával helyezkedett szembe, hiszen a változás lényege éppen abban állt, hogy egyszerűen szólva, diktatúrából kellett az ország közéletének és közgondolkodásának a többpárt rendszerű, demokratikus jogállam szabályait elfogadnia. A Fórum szemben állása az akkori MSZMP-vel  azt a benyomást keltette, hogy a Fórum lényegét tekintve jobboldali identitású szervezet, noha az Alapszabály egyértelműen rögzíti, hogy a „Független Jogász Fórum független politikai pártoktól, társadalmi szervezetektől és az állami szervektől”.

Meggyőződésem,  hogy a Fórum megalakulásától a magyar szabadelvű konzervatív politikusok és gondolkodók ( Eötvös, Deák, Széchenyi, Tisza Kálmán stb. ) hagyományait követve, ebben a szellemben képzelte el a rendszer változás során kialakuló új, demokratikus állam alapvető ideológiáját és elutasított mindenféle radikális elképzelést a változáson belül.

Hogy az érdeklődés a Fórum tevékenységét illetően ilyen radikálisan csökkent, nyilván a mai informatikai helyzet is hozzájárul. Ma a napi aktuális tájékozódáshoz elég leülni a számítógép elé, amely az interneten keresztül ontja a tájékoztató anyagokat - nem kell elmenni egy tanácskozásra. Ha meg bárkinek vitához van kedve, erre is rendelkezésre áll az internet.

Eszembe jut a futballmecs végén elhangzó kórus, amely a pályáról levonuló játékosokat ünnepli: „ szép volt fiúk”, - és utána hazamennek vacsorázni.

 

2008. Október. 20.

Dr. Horváth Sándor